Néhány gondolat a motorimádatról

A motorsport mindenkié – mondta egyszer a nagybátyám, amikor leültem vele tévézni, még egészen pici koromban. Ott bámult egy Moto GP versenyt, és iszonyatos, förtelmes, már-már kéjes mosollyal magyarázta nekem, hogy miért ez a legizgalmasabb verseny a világon. Az érveire nem emlékszem, hogy őszinte legyek, és ez azért is fontos, mert noha felnőtt koromra – talán ennek az emléknek hatására – én is motormániás lettem, ám azt még sem tudom felidézni a fejemben, hogy milyen érveket hozott fel. Azonosulni nyilván nem tudtam vele, hiszen akkor most valószínűleg én is osztanám ezeket a meglátásokat a motoros sportokról.

Azt állítani, hogy „mindenkié”, hát, talán nem is túlzok, ha azt mondom: elég nagy, világraszóló baromság, de persze mindenki ismeri, milyenek az elvakult, megrögzött fanatikusok, akik nem képesek kedvenc tevékenységükre, hobbijukra objektíven, ne adj Isten, kritikus szemmel is nézni. Ez szerintem bocsánatos bűn. Hasonlóak ők, mint a szerelmes emberek.

Lényeg a lényeg, mindebből csupán arra akartam kilyukadni itt, hogy legyen ez az emlék, ez az érveléstechnika bár mégoly nevetséges, eltúlzott és elfogult is, a folyamatos meggyőzés azt eredményezte bennem, hogy magam is gyönyörű sportként kezdtem el látni a Moto GP-t például. Idővel pedig azon kaptam magam, hogy ha lemaradok egy adásról vasárnaponként, akkor nem csak csalódott vagyok, hanem úgy is érzem, kimaradtam a hét legjobb eseményéből. Szóval igen, motor rajongó lettem. És azóta én is úgy érzem, hogy szebb sport ez, mint bármelyik másik, noha nem tudnék egy okot sem mondani rá. Egyszerűen csak maga az a tény, hogy ezeket az elbűvölő, óriásokat, a motorokat, úgy hajtani és kezelni egyszerre, hogy a lehető legnagyobb sebességgel, a lehető legnehezebb kanyarokat hibátlanul vedd be – szerintem igazán elbűvölő. És ahogy nézed a versenyzőket, nem tűnik komoly erőfeszítésnek, csak sima, laza, finom mozdulatoknak, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy így berepülnek szabályosan egy-egy kanyarba.

Gondolom, nem mondok nagy újdonságot, és nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hamar motoros lett belőlem is. Igaz, én versenyekre nem járok, és csak életemben néhányszor voltam kint a Pannon Ringen, menni néhány kört, de be kellett látnom, hogy ez olyan sport, ami már szinte művészet. Szinte születni kell rá, hogy versenyképes legyél. Szóval én mindenesetre megmaradtam az országutaknál, de az is épp elég szórakozás, ha úgy nőttél fel, hogy mondjuk tíz éves korodtól kezdve csakis a motorokon járt az eszed. És igen, kivárni azt a kort, hogy legalább kismotorra letehesd a vizsgát, szintén elég hosszadalmas tortúra. De megéri, higgyetek nekem.

Én már egész fiatalon be is kerültem egy motoros társaságba, akikkel rendszeresen találkoztunk, és néha még ma is. Együtt hajtottuk a gépeket a városban, és persze imádtuk, hogy a csajok minket figyelnek és oda vannak értünk. Ha másért nem is, már csak szimplán ezért is megéri beruházni egy kétkerekűre. Szerintem fontoljátok meg, ha eddig nem tettétek.

És persze ez nem csak hobbi, sokan közülünk ebből is élnek meg. Van haverom, aki motoros boltot nyitott, van aki ruházatot árul (motoros csizma, motoros dzseki, ajándéktárgyak). Én magam egy marketingcégnél dolgozom, és bizony volt már motorokat forgalmazó partnerünk, akiknél nagyon jól jött, hogy én értettem hozzá teljes mértékben. Szóval így megúsztuk azt, hogy a reklámcégünk minden dolgozójának muszáj legyen utána olvasni a motorok világának, mert ott voltam én. Illetve azt is, hogy megtanuljuk, hogyan gondolkodjunk egy motoros fejével – mivel én az voltam, és mindezt tudtam.

Szóval azért hablatyolok erről ennyit, mert úgy gondolom, az egy kiváltságos állapot, ha valamit igazán szeretsz, és még profitálni is tudsz belőle néha napján. De nem kell feltétlenül pénzbeli profitra gondolni. Egyszerűen az is jó, ha a szakértelmednél fogva, tudsz segíteni valakinek.

Az én unokaöcsém is például már nagy motoros. Tizenhét éves, hajtja is a gépét, és persze a csajok már most odavannak érte. A múltkor pedig mesélte, hogy véletlenül odaütötte a sisakját valamihez, vagy leejtette, nem emlékszem. A lényeg, hogy egy hatalmas sérülés keletkezett rajta. És megkért, hogy festessem le valakivel, mert csak ennyi a baja. És én hiába mondtam neki, hogy újat kell vennie, az már nem ér semmit, nem hitt nekem.

Úgyhogy szépen kerestem egy honlapot, ahol reméltem, hogy megerősítenek engem. És láss csodát, igazam lett. A weboldalon, amire egyébként a bukósisak akciója miatt találtunk rá, részletesen bemutatja mindazt, amit egy motorosnak tudnia kell sisakok terén. Kezdve attól, hogy hogyan kell ellenőrizni, hogy a bukó részt vett-e a kellő törésteszten, a hang és zajszűrés témáján át, egészen a festésig. Ugyanis először leírták, hogy milyen lehetőség van a sisakok festésére, egyedi mintákra, otthoni megoldásokra, majd nagy szerencsémre ők is megerősítettek abban, hogy sérült sisakot nem szabad használni, hiszen a funkcióját már ellátta akkor, amikor egy ütést felfogott. A szerkezete azonban nagy mértékben sérült, ezért ha még egyszer meg kellene védenie egy esésnél a vezetőt, hát bizony lehet, hogy nem teljesítene úgy, mint eredeti állapotában.

Tehát az unokaöcsémnek is be kellett látnia, hogy az a hiba, hogy leejtette a sisakot, nagy hiba volt. Szerencsére aztán ez a honlap nem csak arra szolgált, hogy ránk zúdítson töménytelen mennyiségű információt, hanem bukósisak akciót is kínált éppen. Úgyhogy úgy döntöttem, megveszem én az unokaöcsémnek. Ez jó volt tanulópénznek, ebből pedig láthatja majd, hogy ez tényleg nem gyerekjáték. Ne felejtsük, motorozni tényleg isteni érzés, de megvannak a veszélyei. Nagy fegyelem kell hozzá, és rendszeres ellenőrzés: motornak és bukósisaknak egyaránt.