Egy kisebb esés után hazafelé úton nem úszhattam meg az otthoni bőrápolást

A motorozás mindig is nagyon érdekelt, ám sajnos ez egy igen költséges és időigényes hobbi. Hogy mást nem mondjak már a jogsi megszerzése sem három percbe telik hozzá. Ráadásul nekem fiatalkoromban aztán sok mindenre kellett költenem , de ebbe a motorozás sajnos nem igen fért bele, így aztán kényetlen voltam a bennem szunnyadó elszántságot és vágyat egy jó időre kalitkába zárva tartani, arra várva, hogy idővel kiengedhetem onnan.

Időközben persze amennyire lehetett fenntartottam a téma iránti érdeklődésemet és igyekeztem is megfelelő módon kielégíteni azt. A versenyre járás volt az egyik legjobb módja mindennek. Eleinte csak hazai kisebb futamokra látogattam el, hol a barátnőmmel, hol haverokkal, hol pedig a kettő együtt, de a nagy vágyam nyilván egy Moto GP futam lett volna valahol Európában. A brno-i pálya van egyértelműen a legközelebb, ahol megrendezik a királykategória futamainak egyikét minden évben, így aztán arra esett a választásunk elsőre, kocsiba pattantunk a baráti kör legelszántabb tagjaival és meg sem álltunk Csehországig. Az egész hétvége óriási élmény volt, alighanem az ilyen események tartották fenn bennem a lelket és az elszántságot, hogy egy nap majd igenis ott ülhetek én is a motoromon és tolhatom neki. Ezt követően igyekeztünk a cseh kiruccanást minden évben megismételni, ha tehettük és egyszer még a Super Bike sorozat egyik versenyére is elmentünk. Három év telt el ezzel a rutinnal, amikor egy barátommal úgy határoztunk, hogy itt az ideje végre tényleg nekiállni a dolgoknak és beiratkoztunk egy autósiskolába, hogy megszerezzük a jogosítványunkat, ami a motorozáshoz kell. Így alakult tehát az, hogy két hónap múlva már mindketten érvényes jogsival rendelkeztünk. A következő lépés nyilván a motorvásárlás volt, amivel szerencsére nem kellett sokat bajlódnunk, viszonylag gyorsan kikötöttem egy Honda típusú gép mellett. Innentől fogva aztán megindulhatott az igazi életvitelszerű motorozás! A barátnőm persze nem feltétlenül nézte jó szemmel, hogy hétvégente egyre gyakrabban vagyok egész végig úton, de elmagyaráztam neki, hogy ez egy ilyen dolog, megfogom osztani a figyelmemet, de jelenleg ez az egész motorozás egy óriási beteljesült szerelem az én számomra és nagyon fontos most, hogy minél többször mehessek el, hiszen egész életemben ezért dolgoztam. Ebből még sok itánk volt, de összességében azért sikerült megbékéltetni a helyzettel. Nem nagyon volt más választásom, de igyekeztem mindezt a megfelelő módon kezelni.

Alapvetően egy nagyon jó kis időszak következett eztán az életemben. Egyre több szakmabelit ismertem meg, elkezdtem egyre többet és többet megtudni a motorok megszereléséről, miközben jártuk az országot és igyekeztünk minél több eddig még be nem járt úton keresztül menni. Aztán idővel megjött a kedvünk ahhoz, hogy találkozókra is eljárjunk, ami megint csak egy új, izgalmas lehetőségnek ígérkezett. Persze sok ilyen eseményen voltunk korábban, de motor híján nyilván csak nézőként, látogatóként, így ez most különösen izgalmasnak ígérkezett. Nem is kellett csalódnunk, hatalmas feeling volt ott lenni és emberekkel beszélgetni, akik a mi cuccaink felől érdeklődtek. Az egyik nagy terv az volt, hogy a következő évi Moto GP futamra úgy megyünk el Brnoba, hogy nem autózunk, hanem stílszerűen motorral megyünk végig az úton. Ebben többen is benne voltak, hiszen ugyancsak izgalmas ötletnek ígérkezett! Nem nagyon tudtunk elképzelni ennél nagyobb életérzést és mivel a korábbi útjaink során is már sok embertől láttuk, hogy efféle módon oldják meg a közlekedést mindenképpen feljegyeztük magunknak az ötletet, hogy majd idővel, alaklom adtán mi is így fogunk már menni. Hát ez az idő is eljött! Nagyon izgatottan pakoltam előtte nap, hisz ekkora útnak még nem vágtunk neki motorral korábban. Voltak már szép hosszú távok, amiket lenyomtunk de ez minden addiginál hosszabbnak és különlegesebbnek ígérkezett! Amikor végre elindultunk egy olyan adrenalin löketet kaptam, amilyet soha korábban nem éreztem! Tényleg úgy gondoltam, ez itt az élet, ezekért a pillanatokért éri meg élni, legyen hát izgalmas és hosszú! Minden szuperül ment is, odaértünk, szállásra becsekkolás, pályára ki és a már szokásos menetrend. Ezt már jól ismertük, hisz negyedszerre mentünk már ki. A hétvége ismét szuper volt, ami nem meglepő, ezt már szintén megszoktuk. Amikor elindultunk haza egy alkalommal letértünk a főútról és egy kanyargósabb erdős sávba értünk. A kanyarok elég élesek voltak, ezért nagyon figyelni kellett, hogy megfelelően tudjuk őket bevenni. Csakhogy egy alkalommal lankadt a figyelmem és túl nagy gázfröccsöt adtam a motoromnak, ami szépen el is szállt mint a győzelmi zászló. Szerencsére nem lett a gépnek komoly baja és nekem sem, leszámítva egy igen csúnya horzsolást a lábamon, illetve egy kiszakadt motoros gatyát, amit mindenképpen pótolnom kellett eztán. Ez persze járt egy jelentősebb horzsolással is, úgyhogy hazaérve nem úszhattam meg egy otthoni bőrápolást sem, de mindez eltörpült a tény mellett, hogy megjártam a számomra legnagyobb motorversenyt személyesen, a saját motorommal!